A szerencse színes szökőkútja

Évente egyszer egy helyen megnyílik egy kapu, amin egyetlen boldogtalan halandó átléphet, és megmártózhat a kertben a szökőkútban, mely mágikus erejével élete végéig szerencséssé teszi az illetőt.

Ása, Altéda és Amáta, a három boszorkány ezzel a céllal érkezik a kert kapujához, és megfogadják, hogy ha bármelyikük kiválasztásra kerül, az magával viszi a másik kettőt is. Ását választják ki, aki magával húzza két barátját is, ám Amáta ruhájába beleakad még egy lovag is, így négyen kerülnek a kertbe.

El is indulnak, hogy majd a kút mellett eldöntik, hogy melyikük mártózzon meg benne. Út közben azonban akadályokba ütköznek. Az egyik ilyen, amikor egy féreg állja útjukat. Ott a fájdalmukkal kell fizetni – nem jönnek rá, hogy mit vár tőlük a féreg, végül Ása, aki egyébként beteg, sírva fakad tehetetlenségében. A könnyei árán átjuthatnak.

A következő akadály egy bűbáj – a domb amin mennek felfelé nem engedi tovább őket. A fáradtságukkal kell fizetniük. Ismét nem értik, hogy mit kell tenniük, de Altéda egyre csak gyalogol, és gyalogol, míg nem az izzadtság a homlokáról a földre hull, és ismét tovább mehetnek.

Az utolsó akadály egy nagy folyó,ami a múltjuk kincsét kéri. Amáta, aki szerelmi bánata miatt van ott, azonnal megérti – pálcája segítségével a fájó emlékeket beleereszti a vízbe, ami elviszi őket, majd átkelhetnek.

A szökőkút előtt tanakodtak, hogy ki fürödjön meg benne, de mielőtt dűlőre juthatnának Ása a gyengeségtől összeroskad. Őt akarják bele tenni a kútba, azonban ő elhárítja. Ekkor Altéda összegyűjti a leghasznosabb gyógyfüveket, és a lovag kulacsában összekeveri őket, amitől Ása meggyógyul. Így Amátát akarják a kútba küldeni, aki azonban elhárítja azzal, hogy már nincsenek meg a fájó emlékei, tehát a kút gyógyító hatására sincs szüksége. A lovag fürdik meg, aki azonnal erőre kap, és megkéri Amáta kezét.

A történet végén van egy kis megjegyzés mely szerint a kútnak valójában sosem volt varázsereje.

Dumbledore jegyzetei:

Érdekes, ahogy leírja, hogy ezt a művet megpróbálták egyszer a Roxfortban színpadra vinni némajátékként, csak aztán a tanár és a diákok együttes hibájából katasztrófába fulladt az egész előadás. Felgyulladt a színpad, a lovagot alakító fiú együtt járt az Amátát alakító lánnyal, csakhogy az előadás végére összevesztek, és a „lovag” szerelme inkább „Ása” felé fordult. Az akkori igazgató pedig betiltotta a némajátékot, és ezt a mai napig betartják.

Természetesen Malfoy-felszólalás nem maradhat el. Lucius nehezményezte, hogy ez a mese megtalálható a Roxfort könyvespolcain, ugyanis kikéri magának, hogy a fia, aki aranyvérű, olyanról olvasson, hogy egy boszorkány vagy varázsló „összeáll” egy muglival.

Dumbledore erre azzal reagált, hogy ma már szinte nem él olyan aranyvérű család, ahol ne lenne valamilyen vegyes házasság. Ezek után Lucius igyekezett elérni, hogy Albus Dumbledore-t eltávolítsák az igazgatói székből a Roxfortban.

Tetszett a történet aranyos volt, de bevallom, hogy ezúttal a Dumbledore jegyzeteiben szereplő iskolai történet sokkal jobban tetszett. Egészen vicces volt.

A következő: A mágus szőrös szíve

Annak idején azért vettem meg ezt a könyvet, mert igen, rajongó vagyok és kapcsolódik a Potter-univerzumhoz. Ezenkívül érdekelt is, jónak tűnt. Másrészről, megvásárlásával támogattam a Children’s High Level Group-ot, mely olyan gyermekekkel foglalkozik, akik rászorulnak a segítségre. Eddig nem sokkal tudtam hozzá járulni a „világ jobbá tételéhez”, viszont Rowlingnak azért segítek ebben, hogy ő többet érjen el (Ki adhatné a Roxfort történetét is igazán…).

A varázsló és a pattogó fazék

Végtelenül tanulságos történet, és valahol még aranyos is, habár, ha lenne egy ilyen fazekam, jó eséllyel… Nos rövid távon vagy ő, vagy én, de valamelyikünk biztos átköltözne az örök vadász mezőkre (valószínű, hogy én lennék az).

A történet lényege, hogy van egy varázsló, aki bájitalaival, és máshogy, de mindig segít a  varázstalan (mugli) embereken, ha azoknak betegségük, vagy bármilyen más veszteségük van. Bájitalait mind egy fazékban főzi, és halála után, mindenét fiára hagyja, aki azonban nem olyan jó szívű az emberek irányába, mint apja volt. Ez rögtön az elején ki is derül, amikor első este becsenget hozzá egy idős nő, hogy az unokájának kérjen gyógyszert, mert ellepték a szemölcsök. A varázsló rácsukja az ajtót, ekkor azonban a fazék rézlábon pattogni kezd, ezzel iszonyatos hangokat adva ki. A férfi nem tud aludni, másnap enni sem, mert minél többen fordulnak hozzá segítségért, annál többet utasít el, és a fazék annál több dolgot csinál – ellepik a szemölcsök, betegek sóhajai hangzanak belőle, de nem csak az embereké, hanem állatoké is. Végül hosszú idő után a varázsló nem bírja tovább, és kirohan az utcára, nyomában a fazékkal, és segít az embereknek a bajaik megoldásában, miközben a fazék végig kíséri útján. Amikor már mindenkinek segített, a fazék lábára egy papucsot húznak, és nesztelenül pattog haza a varázslóval, hogy az pihenhessen. A férfi természetesen onnantól kezdve nem utasította vissza soha a másoknak való segítségnyújtást, nehogy a fazék levegye a papucsot.

Dumbledore jegyzetei

A professzor jegyzetei nélkül is nagyon jól meglennék a történetekkel, bár kétségkívül akkor még nyúlfarknyibb lenne az egész könyvecske. Néhol mulattató, néhol viszont érezhetően erőltetett kissé a kommentár.

Érdekes, hogy megemlítik a XV. századi boszorkányüldözéseket, azt, hogy némelyik varázsló, hogyan ment többször is a máglyára, csak mert élvezte. És azt is megtudjuk, hogy Fejnélküli Nick is akkor veszítette életét, tragikusan azért, mert amikor börtönbe vetették boszorkányság vádjával, elvették tőle a pálcáját, így nem tudta megvédeni magát, amikor a bárd lesújtott.

A másik érdekesség, ami nekem nagyon tetszett, hogy bár a főgonoszok szerepét kapták, azért a „történelem” során fontos szerep jutott mindig a Malfoyoknak is. Ugyebár a történet tanulsága az, hogy a varázslók, boszorkányok mágikus erejüket jóra használva, segítség a varázstalan embereket. Mint tudjuk a Malfoyok nem szeretik a muglikat. Nos Brutus Malfoy is emellett emelt szót, amikor úgy nyilatkozott, hogy azok a varázslók, akik kedvelik a muglikat, a varázsló társadalom méltatlan tagjai. Brutus bácsi nem éppen normális… Na jó adjuk meg a tiszteletet egy ilyen nagy és nemes családnak, de akkor is elmehet a fenébe a véleményével együtt. Nála már csak az a boszorkány rosszabb, aki átfogalmazta a kis történet nyelvezetét, de nagyjából olyan stílusban, hogy attól még egy újszülött csecsemőnek is elmegy a kedve a további mesehallgatástól (használt kifejezései: aranyfazekacska, fogacskák, babucik, stb.)

A következő: A szerencse színes szökőkútja

Találtam egy hosszabb listát Kelet-Sussex városkáiról. A listát itt és itt is meg lehet nézni.

This is a map of East Sussex with nearby counties, metropolitan counties, and unitary authorities. The location of East Sussex is also identified on a national map of England and Wales.
England and Wales is divided into Counties, Metropolitan Counties, Unitary Authorities, and Greater London. As of the year 1998, East Sussex is a County. Map of England and Wales: A map showing all the Counties, Unitary Authorities, and Greater London.

A Bodiam vár egy különösen jó állapotban fennmaradt várrom Kelet-Sussex-ben (Anglia). A várat 1385-ben III. Edvárd angol király egy korábbi lovagja, Sir Edward Dalyngrigge építtette feltételezhetően II. Richárd kívánságára, hogy a környéket megvédhesse a francia támadásoktól.

A legújabb kutatások szerint lehetséges, hogy a vár inkább demonstrációs jelleggel épült, kevésbé valószínű, hogy alkalmas lett volna valódi ütközetek megvívására. Ezt támasztják alá, hogy a falak túl vékonyak, a mellvéd túl alacsony ahhoz, hogy a mögöttük állókat megóvja nyílvesszőktől, és a vizesárok is néhány órás munkával szárazzá tehető, mivel az árkot egy szakaszon csak egy keskeny földsáv választja el egy nagyobb esésű területtől.

A kastélyt teljesen körbe veszi egy széles vizesárok, amelyen a déli és északi oldal felől lehet átkelni. A kastély észak-déli irányban megnyújtott négyszög alakú. A kastély mind a négy sarkán nagyméretű kerek tornyok, az egyes oldalak közepén pedig négyszögletű tornyok állnak. A vár lakórésze az egyik bástyában található, míg a kápolna egy másikban.
A fő kapu az északi fal szögletes tornyán van, míg a déli oldal tornyán egy hátsó bejárat található. Mindkét kapuhoz egy-egy hosszú híd vezetett.
A várat Lord Curzon restauráltatta, majd 1926-ban a National Trust tulajdonába került.